Ropogós házi cipók

2016. január

Ropogós házi cipók

A házi kenyérsütés olyan végtelenül egyszerű, de sajnos a rohanó, felgyorsult életvitel elterjedésével szinte teljesen feledésbe merült. Félreértés ne essék, az esetek többségében én is készen vásárolom a kenyeret, mivel azt csak le kell kapni a polcról és rohanni vele haza. Viszont időnként annyira elegem lesz az előre csomagolt bolti pékáruból, hogy úgy érzem muszáj kenyeret sütnöm. Bonyolultnak cseppet sem bonyolult, viszont tény, hogy időigényesebb, mint beszaladni érte a boltba, de sülés közben a lakásban terjengő illatok kárpótolnak a fáradozásért, a végeredmény pedig össze sem hasonlítható a bolti, előre csomagolt készáruval.

Most Jamie Oliver egyik kenyér alapreceptjével dolgoztam (Jamie Oliver – The return of the Naked Chef, 2000). Extra kellemes illatokat szerettem volna a konyhában érezni, ezért az alapreceptet megbolondítottam friss rozmaringgal és zúzott fokhagymával. :)


Hozzávalók:


  • 500 gr liszt (fehér-és teljes kiőrlésű liszt fele-fele arányban)
  • 1 evőkanál méz (vagy cukor)
  • 1,5 csomag élesztő (1 csomag 7 gr-os volt)
  • Kb. 310 ml kézmeleg víz (ennek mennyisége változhat esetenként)
  • Fél evőkanál só
  • Rozmaring, fokhagyma
  • Magok ízlés szerint

Elkészítés:


A meleg víz felében keverjük el a mézet és az élesztőt. Egy nagy tálban vagy a tiszta konyhapulton keverjük el a lisztet és a fűszereket, fokhagymát.
A lisztkupac közepén készítsünk mélyedést és öntsük bele az élesztős vizet, a középponttól haladva körkörös mozdulatokkal keverjük el a liszttel, majd tovább kevergetve szép lassan adagoljuk hozzá a többi vizet is.

Az, hogy a tészta mennyi folyadékot vesz fel, sok mindentől függ (pl.: a liszt sikértartalmától, vagy a levegő páratartalmától). Ha úgy érezzük, hogy túl száraz a tészta, nehezen áll össze, akkor tegyünk bele bátran még egy kevés vizet, ha pedig túlzottan ragadna a kezünkre, akkor lisztezzük be a kezünket és úgy morzsoljuk le a tésztát az ujjainkról. A lényeg, hogy egy rugalmas, fényes, ránézésre és tapintásra is nedves tésztát kapjunk, ami nem ragad hozzá sem a kezünkhöz, sem a tálhoz.

Ha összeállt, dagasszuk néhány percig úgy, hogy a tésztagombócot a csuklónkkal toljuk előre, majd az ujjainkkal húzzuk vissza. Ezután hagyjuk kellemes meleg helyen, letakarva kelni a duplájára. Ez fontos, soha nem érdemes ahhoz az időhöz ragaszkodni, amit egy receptben megadnak, mert a kelési idő is sok dologtól függ, mindig az legyen a cél, hogy a duplájára keljen a tészta. Én kelesztő tálat használtam, ami komolyan mondom csodákra képes, harmad annyi idő alatt megkel benne bármilyen tészta gyönyörűen.

Ha megkelt, gyúrjuk át, hogy távozzon a felesleges levegő, majd formázzuk tetszés szerint. Tegyük egy tepsire, vágjuk be a tetejét tetszés szerint és szórjuk meg magokkal. Takarjuk le újra hadd pihenje ki a fáradalmakat és keljen újra a duplájára (lehet, hogy időigényes, de érdemes kivárni, mert ettől lesz puha és könnyű a tészta). Én két kis takaros cipót formáltam a tésztából és napraforgó maggal szórtam meg.

Miközben a tészta lustálkodik, mi is hátradőlhetünk, de előtte ne felejtsük el bekapcsolni és előmelegíteni a sütőt 200 fokra (gázsütő 6-os fokozat). A megkelt tészta mehet a sütőbe, egész kenyérke esetén kb. 50 percre, két kisebb cipó esetén viszont nekem 35-40 perc is elég volt.

Félidőben vessünk rá egy pillantást, ha nagyon pirulna a teteje, akkor takarjuk le alufóliával. Onnan tudjuk biztosra, hogy megsült, hogy ha a megkopogtatjuk, akkor enyhe kongó hangot hallat a cipó.
Hagyjuk kihűlni, majd célszerű konyharuhába és jól záródó dobozba csomagolni. Zacskóban való tárolását nem javaslom.




Jó étvágyat hozzá!

Megosztás: