Focaccia

2016. július

Focaccia

Ez az olasz származású focaccia magasságát tekintve laposabb, mint egy hagyományos kenyér, de ízét tekintve semmiképp sem az. Kívül ropogós, belül puha és könnyű. Az olívaolaj és a frissen őrölt só, bors mellett számtalan módon lehet ízesíteni a zöldfűszerektől kezdve a zöldségeken át, egészen a különféle húsokig, de arra ügyeljünk, hogy eredeti ízét ne nyomjuk el túl sok feltéttel, mert ez nem pizza.

Fogyaszthatjuk reggelire, uzsonnára friss zöldségekkel, ebédre vagy vacsorára egy jó leves mellé kísérőként, de az esti borozgatáshoz, sörözgetéshez is remek korcsolyaként szolgálhat.






Hozzávalók a tésztához:


  • 40 dkg kenyérliszt
  • 10 dkg rétesliszt (ez is lehet kenyérliszt)
  • 1 csomag szárított élesztő (7 gr)
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 csapott evőkanál só
  • 1 csapott evőkanál szárított oragánó
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • Kb. 3,2 dl (320 ml) kéz-meleg víz

A tetejére:


  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 nagy gerezd fokhagyma (vékonyra felszeletelve)
  • 15 szem feteke olajbogyó (egészben vagy félbe vágva)
  • 5 szép darab aszalt paradicsom (kisebb darabokra vágva)
  • 1 teáskanál szárított rozmaring (még jobb, ha friss)

Elkészítés:


A cukrot és az élesztőt keverjük el a meleg vízben és hagyjuk kicsit felfutni (kb. 5 perc alatt felhabosodik a felszíne). A kétféle lisztet, a sót és az oregánót keverjük össze egy nagyobb tálban. Közepén készítsünk mélyedést, ebbe öntsük bele az olajat és a vizet. A víz mennyisége picit változhat, ez nagyban függ többek között a liszttől, amit éppen használunk, így természeten, ha túl száraznak éreznénk a tésztát, akkor apránként adjunk hozzá még 1-2 evőkanálnyit.

A lisztes keveréket körkörös mozdulatokkal keverjük a mélyedésbe. Ha már nem tudjuk tovább kevergetni, akkor öntsük ki egy tiszta, dagasztásra alkalmas, lisztezett felületre és dagasszunk belőle szép selymes, fényes tésztát, ami már nem ragad a kezünkhöz. Ez kb. 10 perc folyamatos dagasztást jelent (tenyerünk alsó felével felfelé nyújtjuk a tésztagombócot, ujjainkkal visszahúzzuk), közben időnként lisztezzük meg a tészta alatti felületet, ha túlzottan ragadna (de mindig csak egy kevéske liszttel). Amikor a kezdetben ragacsos massza átalakul egy rugalmas, selymes tésztagombóccá, akkor kész van.

Tegyük egy vékonyan kiolajozott tálba, takarjuk le és hagyjuk kellemesen meleg helyen a duplájára kelni.

Ha megkelt, néhány határozott mozdulattal az öklünk segítségével nyomjuk ki belőle a felesleges levegőt. Egy közepes méretű tepsit (tehát a nagy gáztepsinél kisebbet) béleljünk ki sütőpapírral, helyezzük bele a tésztát és kezeink segítségével nyújtsuk, húzzuk ki kb. a tepsi faláig. Bár ez egy a pizza tésztához hasonló tészta, fontos, hogy ne nyújtsuk ki olyan vékonyra, mert a cél, hogy mikor megsül, akkor a pizza tésztánál legalább kétszer magasabb legyen.

Ujjunkkal nyomkodjunk mélyedéseket a tészta felületére, locsoljuk meg olívaolajjal (ezt finoman oszlassuk el a tésztán), szórjuk meg felaprított fokhagymával, rozmaringgal, valamint egy kevés frissen őrölt sóval és borssal. Finoman nyomkodjuk bele az olajbogyókat és az aszalt paradicsomot (nem baj, ha a rugalmas tészta visszaugrik, sülés közben szépen beágyazódnak a feltétek a felületén). Újra takarjuk le és hagyjuk kelni 20 percig.

Közben melegítsük elő a sütőt 200 fokra (gázsütő 6-os fokozat). A megkelt focaccia-t helyezzük a sütő középső rácsára és 30-35 perc alatt süssük szép aranyszínűre.

Ha elkészült, szeleteljük kedvünk szerinti nagyságúra és már fogyaszthatjuk is. Frissen ropogósan a legfinomabb, de garantálom, hogy még másnap is mindenki rá fog járni, feltéve, ha marad belőle. :)





Jó étvágyat kívánok!

Megosztás: